Diagnosztikai eljárások II.

Ebben a bejegyzésemben a CT vizsgálatról szeretnék pár dolgot leírni, illetve megosztani. Mikor ajánlott ez az eljárás, milyen esetekben fontos kerülni. Ezt a vizsgálatot már nem olyan gyakran alkalmazzák, mint a röntgen felvételt, ennek inkább anyagi okai vannak, hiszen ez jóval drágább.

A vizsgálat kb. 5-15 percet vesz igénybe, sokkal jobb a felbontása, mint a röntgenek. A vizsgált testrészről 0,2-1 cm vastagságban készít keresztmetszeti képeket. Fontos tudni, hogy itt is elektromágneses sugárzást alkalmaznak a kivitelezésekor, így kismamáknál megfontolandó. Közlekedési balesetek után alkalmazzák a leggyakrabban, koponya sérülések, érszűkület, belső szervi vérzése, érelzáródások kimutathatóak vele.

Előfordulhat olyan eset is, amikor egy kismamának életmentő beavatkozást jelent a CT elvégzése (pl. beütötte a fejét, autóbalesete volt), ilyenkor az édesanya élete élvez prioritást az orvosi ellátásban.

A CT vizsgálattal ízületi gyulladások is kimutathatóak. A krónikus gyulladás fennállásakor a csontok végén pár mm-es sávban látható ritkulás, így tudnak rá következtetni.

Kontrasztanyagot is alkalmazhatnak a vizsgálat során, ezt intravénásan adják be leggyakrabban. Ilyen esetekben ereket, vagy a tüdőt vizsgálják. A vizsgálat végeztével bő folyadékfogyasztás javasolt, hiszen a kontrasztanyag a vesén keresztül kerül kiválasztásra a szervezetből.

 

A legközelebbi bejegyzésben az ultrahangról, és MR felvételekről lesz szó, ezeknek az alkalmazási területeit fogom megosztani!

Diagnosztikai eljárások I.

Az orvosok nagyon sokszor alkalmaznak a diagnózis felállításához, illetve pontos megerősítéséhez különféle diagnosztikai eljárásokat. Egyre gyakrabban tapasztalom azt, hogy a betegek egyik szakorvostól a másikhoz vannak irányítva, kapnak különféle injekciókat a fájdalmukra, de a konkrét okot nem ismerik. Gyakran előfordul továbbá az is, hogy egy nem megalapozott diagnózissal kezelik a beteget, holott nem az a problémája, így a terápia hatástalannak bizonyul. A képalkotó eljárások adják meg a diagnózis felállításának alapját, enélkül nem lehet oki kezelésről sem beszélni.

Ebben a blogban a röntgen alkalmazási területeiről, továbbá a használatáról lesz szó. Minden eljáráshoz orvosi beutaló szükséges, viszont fontos tudni a különbségeket róla.

A röntgent alkalmazzák a leggyakrabban, általában a traumatológiában alkalmazzák törések, ficamok diagnosztizálására. Kimutatja a csont körül meszes lerakódásokat is, az ízületi rés szűkülése pedig porckopásra utal. Gerincferdülésnél nagyon fontos, hogy nyaktól a medencéig a teljes gerincről készüljön rtg. felvétel, hiszen csak így állapítható meg a csontérettség is. Nagy energiájú elektromágneses sugarak felhasználásával csak a csontos képleteket tudják vizsgálni, lágyrészekről (izmok, inak, szalagok, porckorongok) nem ad képet.

A vizsgálat során fontos, hogy az ékszereket eltávolítsuk, továbbá kismamáknál tilos a röntgent alkalmazni, mert magzatkárosító hatása lehet, főleg a 12. hét előtt. Egy adott ízületet mindig több irányból röntgeneznek meg, ugyanis a törések, ficamok így határozhatóak meg a legnagyobb pontossággal. Törések esetében pár nap elteltével megismétlik a vizsgálatot, mert friss törés esetén a környező szövetekben felhalmozódó folyadék miatt fals képet adhat.

Terápiás jelleggel alkalmaznak röntgen besugárzást daganatok kezelésében is, bár ma már inkább a sugárterápia és kemoterápia élvez elsőbbséget ezzel szemben.

Előnyei:

  • gyors vizsgálat, fájdalommentes
  • a kép hamar kiértékelésre kerül
  • traumás sérülések esetén a rtg. felvételt követően már a gipszet fel is helyezik, vagy megműtik a pácienst

Hátrányai:

  • az elektromágneses sugárzás a szervezetre káros hatást gyakorol, így évente 2-3 rtg. felvétel ajánlott az egészségkárosodás megelőzése végett
  • gyermekeknek és kismamáknak nem ajánlott