Lúdtalp és a gerincproblémák összefüggése

Elsőre sokaknak meghökkentő lehet, hogy a talpunk milyen kapcsolatban állhat egy derékfájással, vagy akár gerincferdüléssel. A talpunkat nagyon sok receptor hálózza be, melyek a megfelelő talaj érzékeléshez szükségesek.

A talpunk boltozatát sok vékony kis izom adja, melyeknek hatalmas szerepük van.Ezek közé tartozik, hogy az egyensúlyunkat meg tudjuk tartani, egy instabil felszínen, vagy akár a hétköznapi tevékenységeink során. Amennyiben ezek a kis izmok gyengülnek, vagy nem megfelelően tudják a funkciójukat betölteni, úgy a talpi boltozatunk íve megváltozik, a magassága elkezd csökkenni. Ekkor szoktunk lúdtalpról beszélni így a talajreakciós erőket sem tudja megfelelő mértékben csillapítani a lábunk.

Ahogy a talpboltozatok lesüllyednek ehhez adaptálódik a többi ízületünk is, megváltozik a térd és a csípő terhelése. A csípőízület pedig minden esetben viszi magával a lumbalis gerincet, az pedig maga után vonja a háti, nyaki gerincet is, hiszen a szervezet mindig arra törekszik, hogy a súlypontját meg tudja tartani, így ahogyan tud kompenzál. Egészen a fejfájásig eljuthatunk egy egyszerűnek tűnő ellapult boltozati problémával.

A gerincproblémák mindig valamilyen tartáskorrekciós probléma talaján alakultak ki (csigolyaelcsúszás, gerincsérv, vagy akár a funkcionális scoliosis is), ha egy területen van probléma a gerinc görbületekkel, mondjuk a nyaki gerinc helyzete nem optimális, ahhoz alkalmazkodik a háti és lumbalis gerinc, de tudnunk kell, hogy ez minden esetben egy negatív kompenzáció lesz! Ez azt jelenti, hogy ha egy területen van probléma vagy fájdalom a gerincünkön, ahhoz a többi gerincszakasz is alkalmazkodik, de utána már ott is probléma lesz, mert a görbületek íve megváltozik egy rosszabb irányba. Ugyanez a folyamat előfordulhat visszafelé is, hogy a derekunk fájt előbb, és utána kezdődött a talp fájdalom, vagy a boltozat lesüllyedése.

A talpbetét nem nyújt megoldást erre a problémára, hiszen az csak passzívan tart, ha levesszük a lábbelit, akkor a talpizmok megint nem fogják megfelelően tartani a boltozatot. Ilyenkor szoktam javasolni egyensúlyt fejlesztő eszközök alkalmazását, erről külön cikket írtam már, itt részletesen leírom, hogy mire jók ezek az eszközök, és mire használhatóak. Ebben az esetben, ha talpi probléma van, akkor csak álló helyzetben végezzünk rajta gyakorlatokat, nagyon egyszerűekkel kell kezdeni előbb: lábujjhegyre állás, sarokra állás, helyben járás, guggolások. Először nagyon nehéz lesz rajta egyensúlyozni, de aztán egyre könnyebbé válik rajta minden feladat. Ezzel nemcsak az egyensúlyunkat, de a talp boltozatunkat, és a gerincben futó mély izmokat is megdolgoztatjuk!

Remélem, hogy hasznos tanácsokkal tudtam szolgálni a témában!

Mit tegyünk a hátfájással a gyermekágyi időszak alatt?

Ebben a bejegyzésben szeretnék előbb visszautalni egy korábbi cikkemre, melyben a várandósság alatt kialakuló derék és hátfájás elkerülése végett adtam pár tanácsot. A gyermekágyi időszak is nagy megterhelést jelent a gerincünknek. Sokan úgy gondolják, hogy csak a terhesség alatt van a gerincünk nagyobb igénybevételnek kitéve, ám ez nagy tévedés!

Gondoljunk csak bele, már az a pozíció, ahogyan etetjük a babát, görnyedünk. Amikor beletesszük a kiságyba, akkor lehajolunk, és ismét görnyedünk. Ha pedig már nőtt, és a súlya is szépen gyarapodott akkor kézben fogáskor is általában görnyedt háttal tartjuk a kezünkben. A közös a fent említett mozdulatokban a helytelen testtartás, valamint hogy a baba súlya sokkal nagyobb nyíróerő a gerinc számára, mint a terhesség alatt. Mostmár emelgetni kell, lehajolni hozzá, megetetni. Ezek a mozdulatok mind olyanok, amelyet ha megtanulunk helyesen kivitelezni nem okoznak felesleges fájdalmat.

  •         Ha lehajolunk fontos, hogy a mozdulat elindítása előtt a hasunkat húzzuk be, és főként a köldök alatti területet próbáljuk megfeszíteni, és ezután kezdjük el törzsből a mozdulatot!
  •         Hajolásból emeléskor szintén ugyanezt tudom tanácsolni, hogy mielőtt a babát megemeljük, szintén feszítsük meg a hasunkat
  •         Figyeljünk oda, hogy soha ne derékból hajoljunk, hanem csípőből! Ilyenkor a derekunk egyenes marad, és a porckorongokra, kisízületekre is jóval kisebb nyíróerő hat!

 

A másik dolog, ami miatt a gyermekágyi időszakban gyakoribb a derékfájdalom, az arra vezethető vissza, hogy valószínűleg sem a terhesség előtt, sem pedig alatta nem végzett a kismama tornát. Itt persze nem az izzasztó mozgásokra gondolok, akár egy könnyed gyógytorna is nagyon sokat tud jelenteni a derékfájás szempontjából. Az ülő életmód miatt napi 8-10 órát ülve töltünk, és a törzsizmok rendkívül elgyengülnek. Ha a várandósságnak egy ilyen gyenge törzsizomzattal indulunk neki, akkor hamar jelentkeznek a fájdalmak. A baba növekedésével az is plusz súlyt, és nyíróerőt jelent a gerinc számára.

A hátfájás elkerülése érdekében javaslom már a terhesség alatt tartáskorrekciós gyakorlatok végzését, amellyel a hátizomzatot erősíteni tudjuk.

A következőben pár képpel szeretném illusztrálni, hogy a gyakorlatok milyen egyszerűek, ám mégis nagymértékben csökkenthetik a hátfájást! 

A gyakorlatokat fájdalom határig végezzük, figyeljünk oda a tartásunkra, hasunkat húzzuk be, és a hátunkat egyenesen tartsuk!

Amennyiben kérdése merült fel szívesen válaszolok rá!

Kellemes tornázást kívánok! 🙂

A porckorongsérv kezelési lehetőségei

A porckorongsérvnek kezelésében rengeteg módszer áll rendelkezésünkre a tudomány fejlődésének köszönhetően.

Az akut szakaszban, amikor a fekvés is fájdalmat okoz, akkor leginkább a gyógyszerek, infúziók amik hatásosak lehetnek. Ha ez az időszak elmúlt (kb. 1-2 héten belül ennek csökkennie kellene) akkor kezdhetünk bele a konzervatív kezelésbe. 

 

1.Gyógytorna:

Akinek porckorongsérve, annak mindenképp egyéni gyógytorna ajánlott,mert a gyógytornásznak korrigálnia kell a testtartást, meg kell, hogy érezze a helyes mozdulatokat. Megtanítják hogyan tud helyesen emelni, hajolni, ágyból felkelni úgy, hogy az a legkevesebb fájdalommal járjon. Fel kell tárni a gerincsérv kialakulásának az okát (baleset, egyoldalú terhelés, esetleg egy nem megfelelő sport okozza), majd ezt a problémát megszüntetni. 

 

  1. Elektromos kezelés:

Akut szakaszban, amikor még a járás is nehezére esik a páciensnek, akkor nem feltétlen ez a kezelés a legjobb választás. Célszerű megvárni, hogy a fájdalom csökkenjen, és a mozgás valamelyest javuljon. Az elektroterápiát illetően megoszlanak a vélemények. Én azt szoktam mondani, hogy maga a páciens tapasztalja meg neki milyen érzés, ha kezelés után jobban fáj neki, akkor nem javasolt. De ha jólesik neki a kezelés, nem lesz utána nagyobb a fájdalma, akkor hasznos is lehet, hiszen a fájdalom miatt letapadt izmokat ingereljük vele.

 

  1. Masszázs:

Ugyanazt tudom rá mondani, mint az elektroterápiánál, hogy nem feltétlen kell. A páciens érzi a fájdalom határait, és ő tudja mi esik jól neki és mi nem. Viszont amint a fájdalom elmúlt, javasolni szoktam, hogy legalább pár alkalommal menjek el masszázsra, hiszen a fájdalom és mozgáskorlátozottság miatt letapadt izmokat fel kell lazítani, hogy aztán a gyógytornával további sikereket érjünk el. 

 

  1. Súlyfürdő:

A víz felhajtóerejét kihasználva súlyt helyezünk a bokákra, vagy a derékra.  Hatása, hogy az ágyéki szakaszon a csigolyákat távolítja egymástól. Az ellapult porckorongok enyhén centralizálódnak a helyükre. Az esetek többségében jó hatással van a porckorong problémákra.

 

Azt azért még fontosnak tartom elmondani, hogy ezek a kezelések a gyógytornával együtt kombinálva fejtik ki hatásukat igazán. Önmagában a masszázs, súlyfürdő, vagy elektroterápia nem fog nagy változást eredményezni.

A legközelebbi bejegyzésben a McKenzie módszerről fogok írni: miért jó egy porckorongsérvnél, mikor kell alkalmazni, miből áll a kezelés.